Sok idő telt el, mióta utoljára láttam a Kedvest. Január eleje után április végén leszállt végre a repülő, amely egy rövid, de tartalmas norvég nyaralást ígért számunkra.
Nyaralunk
Ugyanis nem utaztunk még közösen vakációzni sehová. Tudom, ennyi idősen, két év alatt azért illett volna, de valahogy a két család es Budapest háromszögből nem néztünk máshová kis időre sem. Így esett, hogy ez adandó alkalommal Trondheim-et és Oslo-t is bejárjuk turistaként és együtt gyűjtsünk szép emlékeket.
Éjjel a város
Szerda este érkezett a repülő, gyorsan szeltük át a várost a kollégiumig, de így is majd 10 órára kerültünk ajtón belülre. Ő két hazai bort hozott nekem, én frissen készült banánkenyérrel vártam rá. Igaz, ez utóbbi reggelire várt minket. Csütörtök kezdetén igazi kényeztetéssel indult így a nap: banánkenyér Nutellával és eperrel, mellé forró mangó tea, és csak ezután kaptuk nyakunkba a várost.
Dolce Vita
Az idővel szerencsénk volt, szinte egész nap sütött a nap, csak néhány felhő úszott az égen. Hol máshol, ha nem az egyetemen kezdtünk volna. Főépület, campus valamint a kilátás a városközpontra. Néhány lépést követően pedig a Nidelva folyó partján jártunk, majd átkelve az Öreg hídon a katedrális kertje következett. Végül a város főterén, a Szent Olaf térnél pihentünk meg először. Egyébként helyes kis bevásárlóközpont található itt.
Nem úszhattam meg.
Az elmúlt hónapokban többször is kérdezte tőlem otthonról, hogy milyen drogériák vannak Norvégiában. Válaszom pedig az volt, hogy én nem láttam egyet sem. Ő az üzletek között két perc alatt hármat is talált... Bizony az elmúlt időkben nem tudtam eleget tenni a legtöbb párkapcsolati 'kötelezettségnek', épp ezért szorgalmasan kísértem mindenfelé és válaszoltam a közkedvelt kérdésekre egy-egy megtapogatott szoknya, ruha, blézer, top, cipő, pipellő, nyaklánc, fülbevaló, gyűrű, medál, táska, kistükör, rúzs, ajakbalzsam, pirosító, szempillaspirál és napszemüveg után, hogy hogyan is állna.
Ami korábban nyűg, az a távolság es idő hatására egycsapásra élvezhetőnek tűnik. De azért elég volt az üzletekből egy fél nap.
Megéheztünk.
Közeli étterembe ültünk be, ahol egy lencseleves és egy hatalmas adag kék kagyló után (köszönhetően az itt dolgozó ismerősnek) újult erővel haladtunk a kikötő irányába. Természetesen a halpiac sem maradhatott ki, ahol a friss portéka garantált. Teli hassal épp csak nézelődünk, érdekességek ezek is.
Kék kagyló fűszeres majonézzel és kapros hasábbal
Másnap a fjord partjára vetettük magunkat, nem másért mint egy jól eső fürdőzésért a Pirbadet-ben. Természetesen fedett az egész, hiszen odakint 8 fok lehet. Viszont szikrázó napsütés és bárányfelhők az égen. Igencsak jól éreztük magunkat, volt itt minden, ami illik egy élményfürdőben: hullámmedence, jacuzzi bent és kint, csúszdák, ugrálóvár féleség a vizen (!) szauna, sós vízzel töltött versenymedence és minden a fjord felé néz. Meg kell, hogy mondjam, első hely volt éltünkben, ahol nem mi voltunk a legfehérebb bőrűek, sőt. Ha!
A norvég nyár
Szombati napra hosszabb utazás várt. A reggeli és ebéd között elkészült a matpakke is (norvég hideg élelem a napra, lényegében szendvicsek, gyümölcsök, elemózsia), majd a vasútállomásra érkeztünk, hogy a fél hármas vonattal Oslo-ba induljunk. Mondhatni a vonat meglehetősen kényelmes volt. Nagy helyek, étkező, nyugalmas 7 és fél óra. Hamar eltelt... de tényleg! Annyi szépet és érdekességet láttunk az útközben, hogy ahhoz képest tényleg alig vettük észre az idő és kilométerek múlását.
Oslo főutcája
Oslo-ban fiatal, házas ismerőseinknél szálltunk meg, de a feleség épp Magyarországra kellett, hogy utazzon e pár napban. Mindenesetre férje is kitett magáért rendesen. Forró levessel és makarónival várt bennünket, persze, hogy a matpakke után különösen jól esett. Másnap a belvárost fedeztük fel, már hárman. Tudni kell kísérőnkről, hogy doktorált művészettörténész, így professzionális idegenvezetést kaptunk mindenfelé. Vasárnap lévén az állami múzeumok ingyenesek, így a Nemzeti Galéria is. Éltünk a lehetőséggel, hogy a norvég festészet, de elsősorban Edvard Munch munkásságát alaposabban szemügyre vegyük, természetesen élén a világ 10 legismertebb festménye közé beválasztott Sikoly című alkotásával. De volt még ott pár Picasso is.
A tereken, főutcán való látszólag szertelen botorkálás során a Nemzeti Színházat, Parlamentet, monumentalista Városházát tekintettük meg, még mielőtt a kikötőbe érkeztünk volna. Mindezekről képek tanúskodnak.
Norvég parlament - nem túlozták el
Rådhuset - Városháza
A képen látható alig egy éves, exkluzív hajó a Regal Princess a leghatalmasabb volt, ami mozgó járművel életünkben eddig találkoztunk. Persze hogy az Ex-Kassa is lenyűgöz a Batthyányi téren, de azért az folyóra a Hercegnő pedig tengerre való. 328 méteres hosszával és 60 méteres magasságával alig lehet szavakba önteni, mennyire elképesztő a látvány.
Eleje
Közepe
Háta - mondtam, hogy hatalmas
Még a dokk melletti vár udvaráról is szürreálisan mutat. Ábrándozunk, majd gyalogoltunk vissza a város felé, egészen az Operáig.
Opera - eltúlozhatták
Barátok
Hétfő az utolsó napunk sajnos most. Mintha az ég is érezte volna mosolygós bánatunkat, esett eső, fújt a szél. Nem túl nagy kedvvel fedeztük fel további részeit a norvég fővárosnak immáron csak kettesben. Szerencsére kora este tudtunk még egy találkozót szervezni fogorvos rokonnal és sétálni, teázni egy jót.
Este zöldségleves és pizza készült szállásunkon, mégis nehéz volt a vacsora. Azért persze vidáman gondoltunk vissza erre a pár napra, hiszen végre, közel 4 hónap után újra ölelhettük egymást. Végre nyaraltunk!
Mikor kedd reggel a Kedves gépe felszállt, én még maradtam egy napot a városban. Találkozóm volt, szakmailag és barátilag is közel fél napot töltöttem egy bő 15 évvel korábban végzett BME-s mérnökemberrel, aki már itt alapított családot. Érdekes, hogy a napok, hónapok alatt megismert akár magyar, akár külföldi vagy norvég munkavállaló mennyire nyugodt munkakörülményekről számol be. És nincs túl fizetve senki, de alul sem...
A féléves otthonomba való visszatértem egy kis kitérő után következett. Bergent szerettem volna még látni.
Bergenben szinte mindig esik az eső. Ahogy Oslo-ban a szállásadóink mondták, Bergenre nem érdemes fogadást kötni, hogy milyen lesz az idő. És tényleg. Reggel hétre érkeztem meg a vasútállomásra, majd a gurulós bőröndömmel fél napot szántam Norvégia második legnagyobb városára. Persze, hogy esőben. Egyszer viszont volt egy 10 perc, amikor felhőfoszlányok között kék égdarabkát lehetett látni. Juhé!
Welcome to Bergen - at 7 o'clock
Kikötő felől a város
Matrózálom
Amit csak lehetett azért megnéztem. Halpiac, kikötő, városközpont és egy helyi múzeum látogatása befért a pár órába. Majd ki a reptérre, és végre vissza Trondheim-be, hogy a hátralévő egy hónapot, a diplomamunkám befejezésével tölthessem.
Nem is igazán bánt, hogy ebben az utolsó hónapban nagy látványosságok és utazások, élmények nem várnak Trondheim-en kívül. Ez a nyaralás megadta azt, ami és aki már régóta hiányzott, és már mondhatjuk: már csak egy hónap!