Sziasztok - Szép napot Mindenkinek!
Illik bemutatkozni. Szabó-Mészáros Marcell, lassan 25 éves, végzős egyetemista vagyok. Szeretek néha körmondatokban és hosszan beszélni. De legtöbbször hallgatni. Vágyom egy kutyára, gyerekkori emlékeim miatt LEGO-ra, és arra, hogy egyszer a vízzel foglalkozhassam szakmámból kifolyólag. Végtére is, innen ered az egész...
Mikor mester képzésre kerültem majd' két évvel ezelőtt, meglátogattam a Professzort (aki tudja, tudja, aki nem, nem és így van jól (: ), hogy megtudjam egy majdani végzett mérnökhallgató lehetőségeit. Ehelyett azt kaptam meg, hogy még most, hallgatóként kisebb rizikót vállalva vágjak neki külföldnek, és fedezzem fel ott is a szakmát. Különféle támogatás könnyebben szerezhető és másrészről pedig meg kell nézni, hogy egy külföldi intézménnyel hogyan tudnék együtt dolgozni, tanulni. Aztán tessék hazajönni államvizsgázni, és majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Már akkor tudtam, hogy Norvégia az én álmom és célom. Csak nem hittem, hogy ezt már tanulmányaim alatt feszegetni fogom ezeket a 'határokat'. Igyekszem röviden elmondani, hogy miért is. Három fő ok volt:
- olvastam Trondheimről és az NTNU-ról (Frank Schätzing: A Raj -tudományos fantasztikum, megérne egy külön bejegyzést, vagy blogot..)
- élnek ebben a városban jó ismerőseim
- tanszékemnek és konzulensemnek nagyon jó kapcsolata van az itteni egyetemmel
Nem sokat gondolkodtam a fentiek tudatában, hogy valóban érdemes-e megtenni ezt a lépést. Már csak tanulni kellett, hogy az uniós támogatást sikerüljön elnyerni, és végtére is, sikerült (:
Hogy milyen lesz?
Meglátjuk, azért jöttem...
