Vannak az ember életében események, amelyeket képtelenség egyetlen szóval jellemezni, de még ezerrel sem egyszerű. Lofoten látogatása, a maga varázslatosságával, pont egy ilyen életesemény.

Késlekedésnek oka volt/van: pár órája fejeztem be a norvég vizsgámat (eredmény 3 hét múlva, de majd kiderül), diplomamunka első tüzetesebb része közel készre formázva elkészült (már csak kétszer ennyi van hátra) és terepen majd laborban mérés. Minden esemény persze esőben, napban, szélben hóban. 

Telnek az ünnepek ugyanúgy itt is Trondheim-ben, mint a világon mindenütt. Kivéve, hogy az emberek rendszerint elutaznak ekkor, követik a madarak útját.

Délre mennek melegedni.

Útvonalak

A történet 25 éve kezdődött, de ugorjunk rögtön majdnem ennyit előre. 

Februárban több embernek is esedékes volt a születésnapja a már megszokott csapatban Moholtból. Úgy gondoltuk, hogy legyen egy össznépi ünneplés a már megismert emberekkel. Szinte a megszokott módon történt minden: harmadik emeleti kollégiumi lakásban 10-15 ember, zene, alagsorban erjesztett borféleség (vagy sangria, de én inkább kihagytam), beszélgetések, ökörségek, szórakozás három tortával kiegészítve. Könnyen, és hamar eltelt, jól esett hogy részese lehetek. Mivel hivatalosan még volt számomra egy hét hátra, hogy betöltsem (te jó ég) a negyed évszázadot, így izgatottan vártam továbbra is annak napját.

Moholt-béli almás fahéjas 

Futótűzként terjedt a hír március 17-én késő délután, hogy este nagy erejű napkitörés éri el a Föld légkörét, és a tiszta időnek köszönhetően országszerte, majdhogynem Európa szerte látható lesz - A listámon, melyen az aktuális félév célkitűzései szerepelnek, az első háromban foglal helyet, hogy végre személyesen láthassam az Aurora Borealis-t, azaz a Sarki Fényt.

Kezdődik a város felett

Szokatlanul enyhe az idei március, mondják a helybeliek. Most vasárnap 10 fok volt, tiszta idő, és sütött a nap. Aztán reggelre 5 centi hó esett, majd azóta is újra kellemes az idő.

A lusta nap

Van, amiben annyira elől járnak a helyi népek, hogy a normál európai emberként nem nagyon érthetjük hogy is van ez. A téli közlekedésre gondolok. Nincs olyan, hogy s í k t a l a n í t á s! 

Norvégiában az emberek mosolyognak. Alapból nem számítottam ennyire nyitott emberekre, hiszen több hónapig sötétség van a nap nagy részében, aztán az ellenkezője, mégis boldognak tűnnek.

Repjegy, csomagok, kollégium, sok adminisztráció és még több apróság. A félév január 5-én kezdődik.

Norvégiában az adminisztrációs malmok valamiért lassan őrülnek, de legalább őrölnek...