Futótűzként terjedt a hír március 17-én késő délután, hogy este nagy erejű napkitörés éri el a Föld légkörét, és a tiszta időnek köszönhetően országszerte, majdhogynem Európa szerte látható lesz - A listámon, melyen az aktuális félév célkitűzései szerepelnek, az első háromban foglal helyet, hogy végre személyesen láthassam az Aurora Borealis-t, azaz a Sarki Fényt.

Kezdődik a város felett

Nem telt el a riasztás óta egy-két óra, már szerveztük a svájciakkal az indulást és a helyszínt az égi eseményhez. A nap 7 óra körül bukott a horizont alá, mi pedig negyed nyolc körül szálltunk kocsiba, és vettük célba a város határát, a fjord partját. 

Nyolc óra előtt foglaltuk el véglegesnek szánt helyünket. Ami azt illeti, közel a fjordhoz vizéhez, egy kiszögellő szikla alakzaton telepedtünk meg, alig két méterre az apálykori tengerszinttől. A gyors készülődés ellenére társaim élelmesebbnek bizonyultak -vagy csak gyakorlottabbnak-, hiszen kisebb nagyobb polifoam-okkal is felszerelkeztek, míg én csak extra pulóverrel, egy almával, csokoládéval és egy doboz Svédországban vett dán cider-rel. Norvégiában. Rejtő is megirigyelhetné a nemzetközi színvonalat. 

Város felett (2)

Gyülekeztek az emberek a fjordparton. Mögöttünk városi fények gyúltak, szerencsére nem zavartak a képbe, elég mélyen voltunk, hogy takarásban legyenek. A sarki fény jellemzően az északi horizont fölött jelenhet meg. Mi is arra szegeződtünk. Svájci legénytársam hívta fel a figyelmet, ahogy kezdett elfeketedni az ég, hogy fölöttünk már néhány halványabb cérnaszál jelzi a különös fények érkezését. Türelmesen vártunk, perceket, órákat. 

Város felett (3)

Sötét lett. Az égbolton pedig sorra jelentek meg vékony, fehér, vagy csak halványabb fonalak. Északon, nyugaton, keleten is. Már majdnem koromsötétben ültünk és néztük az eget, mégsem adta vissza a vágyott élményt, amit híres fotókon már annyiszor láthattam. Aztán hirtelen eltűnt az égről minden, amiért aznap este útra keltünk. Csak a csillagok maradtak. 

Nyugati látkép (1)

Nem telt el tíz másodperc, és dél felé, a város fölött futott végig az első, igazán elképesztő fényhullám, hatalmas intenzitással. Mint amikor a függönyt húzza el az ember, úgy futott végig a fehér, zöld fényszalag. Meg sem állt, csak haladt végig a teljes horizonton. Körbetáncolt bennünket. Hosszú percekig ámultunk, és nem hittünk a szemünknek. Volt már, aki közülünk látott korábban is északi fényt, de ehhez foghatót ő sem élt át. Táncoltak az égen a fények: épp nyugaton erősödött egy fehér oszlop, de csak azért, hogy észak felé elfutva keleten állapodjon meg. Majd délről hasítson nyílegyenesen észak irányába. Már nem csak zöld és fehér színben pompázott az esemény, itt-ott vöröses árnyalatok tarkították a színjátékot. Mintha a mennyei Mózes ma este a csillagos eget választotta volna ketté.

Az eszkimók úgy tartják, hogy ilyenkor a gyermekek álmai játszanak az égen

Lassan, de enyhült az első felvonás. Többen fotóztak, profi gépekkel ugrottak neki, már ha tudták kapkodni a lencsét. Ide telefon kamerája nem igazán megfelelő. Hosszú expozíciós idővel és éjszakai beállítással lehet csakis megörökíteni e csodát.  

Hirtelen fölöttünk nyílt meg az ég, és fehér tűzként terjedt minden irányba. Világoskék és zöld. Gyönyörű kék és zöld. Gyorsan mozogtak, lángszerűen játszottak az égen, és ami kezdetben káosznak tűnt, az végül alakot öltött. Valaki sast, van aki sárkányt, vagy ágaskodó lovat figyelt éppen. Mireánk angyal tekintett le a magasból. Csak úgy ragyogott az égbolton. Amikor a tekinteted az égre emeled, és látóteredben nincs más, csak a végtelenül sötét égbolt a csillagokkal. E hatalmas vásznon pedig maga az Isten játszott aznap este kedvére.

Nyugati látkép (3)

Kevés az esély ilyen heves vihart átélni, csak álomban térhet vissza. Illetve tanúskodik az a pár ember aki ott volt. Néhány képpel és keresett szavakkal próbálja érzékeltetni mindazt amit átélt. Az élmény viszont leírhatatlan....