Sok idő telt el, mióta utoljára láttam a Kedvest. Január eleje után április végén leszállt végre a repülő, amely egy rövid, de tartalmas norvég nyaralást ígért számunkra.

Nyaralunk

Telnek az ünnepek ugyanúgy itt is Trondheim-ben, mint a világon mindenütt. Kivéve, hogy az emberek rendszerint elutaznak ekkor, követik a madarak útját.

Délre mennek melegedni.

Útvonalak

A történet 25 éve kezdődött, de ugorjunk rögtön majdnem ennyit előre. 

Februárban több embernek is esedékes volt a születésnapja a már megszokott csapatban Moholtból. Úgy gondoltuk, hogy legyen egy össznépi ünneplés a már megismert emberekkel. Szinte a megszokott módon történt minden: harmadik emeleti kollégiumi lakásban 10-15 ember, zene, alagsorban erjesztett borféleség (vagy sangria, de én inkább kihagytam), beszélgetések, ökörségek, szórakozás három tortával kiegészítve. Könnyen, és hamar eltelt, jól esett hogy részese lehetek. Mivel hivatalosan még volt számomra egy hét hátra, hogy betöltsem (te jó ég) a negyed évszázadot, így izgatottan vártam továbbra is annak napját.

Moholt-béli almás fahéjas 

Miután keresztül gyalogoltam Spanyolországon egy hátizsákkal, nagyon megszerettem főzni, sütni, 'alkotni' a konyhában. Hiába tudom, hogy szüleim, Nagymamám ételeit minőségben csak aszimptotikusan fogom tudni reprodukálni, csiszolom amíg csak lehet. Itt sincs ez másképp, egész jól felszerelt konyhával, és új alapanyagokkal dolgozhatom együtt.

Pár hete, egyik szombat estén amolyan 'International Food Festival'-t tartottunk Moholtban, ahol a többiek laknak. Osztrák, francia, norvég és magyar konyha jelent meg egy kollégiumi asztalnál, hogy megnézzük nemzeteink mit gazdálkodtak évszázadok alatt az ehető nyersanyagokkal.