Pár hete, egyik szombat estén amolyan 'International Food Festival'-t tartottunk Moholtban, ahol a többiek laknak. Osztrák, francia, norvég és magyar konyha jelent meg egy kollégiumi asztalnál, hogy megnézzük nemzeteink mit gazdálkodtak évszázadok alatt az ehető nyersanyagokkal.

Lelkes társasággal vágtunk neki egyik vasárnap a Curling pályának, hogy két és fél órára elfelejtsük, milyen érzés a földön járni. 

Curling csarnok a javából

Finoman fogalmazva is, más terepviszonyok uralkodnak erre, mint az innen 2000 km-re elhelyezkedő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Mivel alapjában véve szeretem a változatosságot, így nyitottan álltam a helyzet elé, mikor a többiek felvetették egy kirándulás lehetőségét.

Bymarka, az első...

Van, amiben annyira elől járnak a helyi népek, hogy a normál európai emberként nem nagyon érthetjük hogy is van ez. A téli közlekedésre gondolok. Nincs olyan, hogy s í k t a l a n í t á s! 

Norvégiában az emberek mosolyognak. Alapból nem számítottam ennyire nyitott emberekre, hiszen több hónapig sötétség van a nap nagy részében, aztán az ellenkezője, mégis boldognak tűnnek.

A berendezett szobában már van net, meleg takarók, 19-22 fok, ismerem a legközelebbi boltokat, és elfogyasztottam az utolsó porlevest otthonról. Jöhet a következő lépés, megismerni az egyetemet. 

Milyen Trondheim és az élet egy huszonéves hallgató szemével?

Egy szó:  f u r c s a.

Repjegy, csomagok, kollégium, sok adminisztráció és még több apróság. A félév január 5-én kezdődik.

Norvégiában az adminisztrációs malmok valamiért lassan őrülnek, de legalább őrölnek...