Sok idő telt el, mióta utoljára láttam a Kedvest. Január eleje után április végén leszállt végre a repülő, amely egy rövid, de tartalmas norvég nyaralást ígért számunkra.

Nyaralunk

Vannak az ember életében események, amelyeket képtelenség egyetlen szóval jellemezni, de még ezerrel sem egyszerű. Lofoten látogatása, a maga varázslatosságával, pont egy ilyen életesemény.

Késlekedésnek oka volt/van: pár órája fejeztem be a norvég vizsgámat (eredmény 3 hét múlva, de majd kiderül), diplomamunka első tüzetesebb része közel készre formázva elkészült (már csak kétszer ennyi van hátra) és terepen majd laborban mérés. Minden esemény persze esőben, napban, szélben hóban. 

Telnek az ünnepek ugyanúgy itt is Trondheim-ben, mint a világon mindenütt. Kivéve, hogy az emberek rendszerint elutaznak ekkor, követik a madarak útját.

Délre mennek melegedni.

Útvonalak

A történet 25 éve kezdődött, de ugorjunk rögtön majdnem ennyit előre. 

Februárban több embernek is esedékes volt a születésnapja a már megszokott csapatban Moholtból. Úgy gondoltuk, hogy legyen egy össznépi ünneplés a már megismert emberekkel. Szinte a megszokott módon történt minden: harmadik emeleti kollégiumi lakásban 10-15 ember, zene, alagsorban erjesztett borféleség (vagy sangria, de én inkább kihagytam), beszélgetések, ökörségek, szórakozás három tortával kiegészítve. Könnyen, és hamar eltelt, jól esett hogy részese lehetek. Mivel hivatalosan még volt számomra egy hét hátra, hogy betöltsem (te jó ég) a negyed évszázadot, így izgatottan vártam továbbra is annak napját.

Moholt-béli almás fahéjas