Miután keresztül gyalogoltam Spanyolországon egy hátizsákkal, nagyon megszerettem főzni, sütni, 'alkotni' a konyhában. Hiába tudom, hogy szüleim, Nagymamám ételeit minőségben csak aszimptotikusan fogom tudni reprodukálni, csiszolom amíg csak lehet. Itt sincs ez másképp, egész jól felszerelt konyhával, és új alapanyagokkal dolgozhatom együtt.

Vegyük e cikkben a halakat. Abból van csak igazán. A mellékelt képen eléggé látszik, hogy a norvég halászok milyen változatos portékával rendelkeznek.

Norvég vizek gyümölcsei

A favorit nálam sorrendben a következő: lazac, tonhal és tőkehal. Árban közel megegyezőek, ami azt jelenti, hogy itteni viszonyokhoz képest olcsóak. Persze, hogy frissen érdemes őket venni, nem fagyasztva, és nem fűszerezve, vagy máshogy előkészítve! Csak a'la natur.

Begyűjtöttem a hetek alatt egy rakat norvég receptet, és a netes fordításnak köszönhetően ma már nem okoz gondot értelmezésük. Mert az oké, hogy egy kép alapján a nagyobb alapanyagokat látja az ember, de hogy 'milyen fűszer, mikor forgatva, locsolva, fedő alatt vagy nem, kevés olajjal vagy semmi?' kérdésekre mégiscsak választ kell találni. Megjegyezném, hogy ma már olyan dolgokat tudnak az okostelefonok, hogy lefotózzuk az ismeretlen szöveget, a program felismeri, és lefordítja nekünk nyersen az értelmét, valahogy így:

...ha az olívaolaj, só, bors és mögötte a sütőben 5-6 percig. Vegye le az edényt, adjuk hozzá a tőkehal darabokat és vissza tovább a sütőben kb 10 perc.

Azért a lényeg bőven kivehető. E recepteknek köszönhetően nem egyszerű ráunni a lazacra, hiszen nem csak kaprosan, vagy egyszerű halas fűszerkeverékkel készíthető el, de szójaszószban, tejfölös-fehérborsos, vagy épp csilis-paprikás fűszerkéregben juharsziruppal, zöldségágyon vagy ananásszal, mézes-csípős olajjal akár. A teljesség igénye nélkül. Valamint még vár rám tésztával, vagy levesbe főzve mégis milyen ízvilágot hozhat el.
Tőkehal sajnos lemaradt a sorban, azt egyelőre natúrként és zöldségágyon készítettem eleddig, de tudni kell, hogy jól megsütve önmagában is nagyon ízletes. Az illata meg mennyei, enyhén édeskés.

Szálka mennyisége mindkét halfajnál elenyészően csekély (10 szeletből egyben találtam).

Sütésnél e halaknál azért óvatosan kell bánni a hőfokkal és idővel. Mint a steak-et, pár percig kell 200 °C-on sütni, mert nem cél a grillezés vagy pirítás (legtöbb receptnél). Könnyű túlsütni, hiszen nem kell neki több előmelegített sütőben 6-10 percnél, hiszen akkor fehéres tejszerű kiválás figyelhető meg a szeletek oldalán. Csak esztétikai problémát okozhat. Ez egyébként albumin, azaz tejsav, ami bennünk is kiválik, ha megerőltetjük magunkat, ettől fájhat igazán az izomláz.

Norvég halas receptgyűjtemény a 2010-es évek közepéről

Végül, de nem utolsó sorban a tonhal. A 'repertoáromban' éppen a lazac és a tőkehal között helyezkedik el. Sok receptet ugyan még nem kerestem eme alapanyaghoz, de a kedvencem közé tartozik mégis. A reggelik miatt. Alig tudnám elképzelni a norvég napindítást egy igazán ízletes tonhalkrém nélkül. A majonéz, só, bors citromlé mellé tetszőleges összetevő választható, mint pl. lilahagyma (számomra ezzel az igazi), vöröshagyma, olívabogyó vagy épp kígyóuborka apró darabokra vágva. Előző este készítem el általában, jól összekeverem, és be a hűtőbe, hogy érjenek össze az ízek. Mennyei, bizton állíthatom. Előzőn felül néha megkívánok egy kis olasz ízvilágot, és vagy rizottóként, vagy tésztával készítem el a tonhalat, természetesen főétkezésre. 

Nem állítom, hogy csak halon lehet és/vagy kell itt élni, de erre adódik jó lehetőségem, amit szívesen kihasználok, hiszen otthon nem ilyen áron, és nem ilyen minőségben juthatok efféle egészségesek alapanyagokhoz. Azért, ha a macskák kezdenének követni az utcán, akkor már leállnék. Ha szeretnék.

De egyelőre nem.